Matura Tamás

Jordán Gyula: „Az ég magas a császár messze van”

Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában

Egy civilizáció jellemzőiről és fejlettségéről sokat elárulnak jogrendszerének sajátosságai. Igaz ez Kína esetében is, ahol ugyan az évezredek folyamán elsősorban a büntetőjog területén számos rendelkezés született, a jog más területein egészen a XX. századig nem alakult ki a nyugati világot a római jog fennállása óta jellemző iurisprudentia. A jogi normarendszer tanulmányozása nagyban hozzájárulhat a kínai társadalom gondolkodásmódjának és történelmének megértéséhez, e téren nyújt segítséget számunkra Jordán Gyula legújabb, számos tekintetben hiánypótló könyve, amely a szakavatott történész eszközeivel kalauzol minket át Kína – elsősorban modern – jogtörténetének fejezetein.

A hármas tagolású kötet első része az 1949 előtti jogrend és az 1976-ig tartó Mao alatti időszak kérdéseivel foglalkozik, második nagy témája a jog és politika alakulása a Mao halála utáni időkben, míg a harmadik részben a modern kínai jog néhány válogatott jogterületét, így az alkotmányozás, a családjog és a büntetőjog egyes részleteit tárja fel. A függelékben praktikus és hasznos igazságszolgáltatási statisztikák, illetve a kínai állam és a kommunista párt szerkezetének és működésének áttekintését megkönnyítő szerkezeti vázlatok kaptak helyet.

A több ezer éves kínai kultúra társadalmi és gondolkodásbeli sajátosságai meghatározó módon alakították a tradicionális jogrendet, és a mai napig erősen hatnak a helyi jogszemléletre, ezért a kulturális háttér bemutatása nagy hangsúlyt kapott a kötetben. A mű e téren is alapos és kiterjedt kutatómunkáról árulkodik, amely felől a hivatkozott források száma és minősége sem hagy kétséget a jogtörténet iránt érdeklődő olvasóban. A fejezet áttekinti a kínai jogelméletet alapjaiban meghatározó konfuciánus és legista megközelítést, és megismertet a moralitást, azaz a társadalmi normákat a jogi normákkal egybeolvasztó, az ősi Kínában általános szemlélettel. A jog és az erkölcs nem volt elválasztható egymástól, miközben a bírói és az adminisztratív hatalom is egységet alkotott, így nem meglepő, hogy – sokszor máig tartó gyakorlatként – az autoriter szokásjog alapján egyén és állam viszonyában rendszerint az utóbbi javára dőltek el a vitás ügyek. A tribunus plebis jogintézményét is magában foglaló római jogi alapokon (Nótári 2008: 15) nyugvó európai jogfejlődéssel szemben Kínában nem alakult ki bizalom a nép részéről a törvények és a jogrend iránt, ugyanis nem akadt olyan jogintézmény, amelyhez bizalommal fordulhattak volna jogaik csorbulása esetén. Megfigyelhető, hogy a Középső Birodalom történetében nem merült fel a hatalmi ágak szétválasztásának igénye sem, a jogszabályok rendszerét az alárendelő jellegű, büntető célzatú törvények és rendelkezések uralták, miközben hiányoztak a mellérendelő, polgári típusú jogviszonyokat rendező normák.

A korabeli büntetőjog ugyanakkor számos érdekes – és további összehasonlító vizsgálatra érdemes – elemet tartalmazott. A Tang-kor (Kr.u. 618-907) alapító császára, Li Yuan uralkodásának idejéből származik az első, teljes egészében fennmaradt kínai büntetőtörvénykönyv, melynek hatásai a régió más nagy múltú államai, így Japán, Korea és Vietnám büntetőjogi kodifikációiban is fellelhetők. A Tang törvénykönyv részletes szabályai közül különösen érdekesek azok a rendelkezések, amelyek a 90. életévüket betöltött személyekkel szemben kiszabható büntetések körét korlátozták (Kormány 2009: 49). E példa is jól mutatja, hogy a jogtörténeti kutatások során a társadalomtudományok más ágait is érintő fontos információkkal gazdagodhatunk az adott kultúra múltjával kapcsolatban. Egyértelmű ugyanis, hogy amennyiben a fenti szabályozás érdemesnek találtatott a kodifikációra, akkor viszonylag jelentős számban élhettek ilyen igencsak hajlott korú emberek közel másfél évezreddel ezelőtt Kínában, akik ráadásul még – életkoruk ellenére – bűncselekményeket is hajlamosak voltak elkövetni. (Természetesen joggal merülhet fel a kétség, hogy az adott kor adminisztratív körülményei között mennyire lehetett megbízhatóan igazolni egyes személyek életkorát).

Az évezredes hagyományokon nyugvó jogrendszer változásának folyamata csupán a XIX. században kezdődött meg, ekkor is elsősorban a Kínába behatoló nyugati hatalmak nyomására. A császárkor alkonyán indultak meg a polgári törvénykönyv kodifikációs munkálatai, amelynek első tervezete 1911-ből származik, amelyből elsősorban a német BGB alapján elgondolt, a svájci code unique modellt követő, a kereskedelmi és a kötelmi jogot egységben szabályozó, 1929 és 1931 kötött hatályba léptetett kódex vált (Hamza 2002: 302). A Kuomintang által dominált nankingi évtized során dolgozták ki a modern törvénykönyveket, az új corpus iuris azonban – érthető módon – magán viselte a kínai történelmi hagyományok lenyomatát, így az egyén alárendelt helyzetén sem sokat javítottak. E hiányosságok is segítették a kommunista mozgalom megerősödését, amely a parasztságot megcélzó programjának egyik kulcselemévé tette a megelőző korszak elnyomó jogrendszerének felszámolását. Ennek megfelelően előbb a Kínai Kommunista Párt által felügyelt területeken, „úgynevezett népi és sok szempontból informális jogfelfogást vezettek be. Az akkori bírósági eljárások, akárcsak a népköztársaság első éveiben, rendkívül durvák és önkényesek, számos visszaéléssel tarkítottak voltak.” (Jordán 2008: 251)

Az 1949-et követő kor egyik legmeghatározóbb időszaka a "kulturális forradalom" (1966-1976) volt. Az időszakra jellemző jogfelfogást már Mao egy 1957-es beszéde predesztinálta, amelyben megkülönböztette a népen belüli ellentmondásokat a nép és ellenségei közötti vitáktól. Az előbbiek esetében a békéltetés és meggyőzés eszközeit látta helyesnek, miközben a tételes jog alkalmazását csupán az utóbbiak esetében tartotta kívánatosnak. Ezzel a szemlélettel szemben gyökeres fordulatot jelentett az 1978 végén meghirdetett tengi reformok és gazdasági nyitás által megkövetelt új jogrendszer kiépítése. E változások azonban kettős természetűek, mert egyfelől törekednek a viruló gazdasági környezethez szükséges szilárd kötelmi és kereskedelmi jogrend létrehozására, másfelől az új szocialista jogrendszerrel a párt saját hatalmát is erősíti.

„Lassan, egyenetlenül számolódik fel az, amit az a jelszó fejezett ki, hogy ’a politika a jog lelke’. Az állampolgárok jogait kötelességek teljesítéséhez kötik, és nem – mint évtizedeken keresztül – az osztályháttérhez. Az ilyen vonatkozásban megvalósuló jogegyenlőség a gyakorlatban azonban viszonylagos (…) nem terjed ki a politikai viszonyokra, ahol a párt a jogi intézményeket dominanciája megtartására használja. A rendszer alapvetően abból a feltételezésből indul ki, hogy az a politika, amelynek kikényszerítésére törekszik, önmagában demokratikus és igazságos.” (Jordán 2008: 253)

天高皇帝远 (tian gao huangdi yuan) , azaz „az ég magas, a császár messze van” igazságtartalma alig változott az óriási távol-keleti országban, a központi hatalom joga, akarata máig korlátozottan érvényesül a távoli vidékek mindennapjaiban. Jordán Gyula kötete, Kína jogrendszere és az államhatalom jellemzőinek történeti áttekintése méltán tarthat számot nem csupán a Középső Birodalom iránt érdeklődő laikus olvasóközönség, hanem a régióval foglalkozó történész szakma, sőt, a jogtudomány képviselőinek figyelmére is, miután a magyar jogászképzésben méltatlanul kevés figyelmet szentelnek az Európán kívüli jogtörténetnek. Kína még hosszú jogfejlődés előtt áll, érdemes már most figyelemmel kísérni ezt az utat.

 

Sinológiai Szemle, 2009/1.

---

Felhasznált irodalom:

Hamza, Gábor. 2002. Az európai magánjog fejlődése. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 301-303.

Jordán, Gyula. 2008. „Az ég magas a császár messze van” – Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Kormány, Attila. 2008. „Vázlat a császárkori Kína jogrendszeréről.” In Jogtörténeti Szemle 2008/2: 41-52.

Nótári, Tamás. 2008. Jog, vallás és retorika. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.